• A legjobb vitaminforrások a szuperélelmiszerek

góc

Góckérdés – Lehet, hogy a mandulám miatt van visszatérő csalánkiütésem?

1024 576 DrNatura-SuperGreens HU
Bizonyosan sokakat irányítottak már úgynevezett góckutatás céljából különböző orvosi szakterületek specialistáihoz egy-egy banálisnak tűnő, szűnni nem akaró bőrprobléma, esetleg ízületi fájdalom, különböző gyulladásos megbetegedések miatt. De mit is jelent pontosan a góc fogalma, mi az orvos célja góckutatás során, egyáltalán van-e még relevanciája a mai tudományos világunkban?

A góc, másnéven fokális gyulladás (infekció) hipotézisének első leírása egy a XIX. század végén praktizáló fogorvostól származik (W. Miller). Aki számos, egész szerveket, szervrendszereket érintő betegség hátterében egy-egy lokalizált baktérium, vírus illetve gomba eredetű fertőzőforrást véleményezett. Összefüggésbe hozta a tüdő, gyomor, agytályog és egyéb betegségek kialakulását szájüregi fertőzésekkel. Elmélete az 1930-as években az orvosi szakma által széles körben elfogadottá vált.

Definíció szerint gócnak hívjuk azokat a letokolt, idült, különösebb tünettel nem járó gyulladásokat (ezek az úgynevezett elsődleges gyulladások), melyek bizonyos időközönként nagy mennyiségben juttatnak a szervezetbe közvetlen vagy közvetett (pl. vér, nyirok) úton mikroorganizmusokat (baktérium, vírus, gomba) vagy ezen kórokozók mérgező anyagait (toxin), kialakítva ezzel egy másodlagos gyulladást.

Ezek az elsődleges fertőzőforrások tünetszegény módon vannak jelen a szervezetben. Gyakran teljesen „rejtőzködve”, így a beteg nem is feltétlenül gondol rá, hogy tüneteit egy teljesen más eredetű eltérés okozza. Bár a technika fejlődésével az orvostudomány számos betegség kialakulásának hátterét felfedte, ezáltal a góchipotézis kvázi megdőlt továbbra is vannak olyan eltérések, melyeknél a gócforrás szerepe is felmerül. Ugyanis számos betegség hátterében kontrollos vizsgálatokkal is igazolni tudták egyes kórokozók vagy a krónikus gyulladás által okozott egész testet érintő gyulladásos válaszreakció szerepét. Az elsődleges gyulladás azonosítása csak a legritkább esetekben egyértelmű. A legtöbb eseteben csak akkor bizonyítható, ha a gyanúsnak ítélt elváltozás eltávolításra került, például egy mandulaműtét során. Ezen sebészeti beavatkozások elvégzésének mérlegelése szakorvosi kompetencia, annak előnyeinek és hátrányainak alapos mérlegelését követően.

Mik a leggyakoribb gócforrások?

Az orvosi gyakorlatban leggyakrabban idült mandulagyulladás, középfülgyulladás, orrmelléküreggyulladás, fogászati gyulladások, idült epehólyaggyulladás, idült petefészekgyulladás, idült prosztatagyulladás szerepelhet potenciális gócként. Ezek a gyulladások tünetmentesen, vagy tünetszegény formában zajlanak, így sok esetben az ember nem is gondolna rá, hogy a probléma gyökerét mélyebben kell keresnünk.

Milyen tünetek esetén merüljön fel bennünk, hogy góc bújhat meg a háttérben?

A leggyakoribb góctünetek a bőr, a kiválasztó rendszer (vese) és az ízületek szintjén vezetnek panaszhoz.

Ha a bőrtüneteim már semmilyen kezelésre nem javulnak.

A hajhullás egyes eseteinél a hormonális tényezők, illetve gyógyszermellékhatások kizárásán túl nem árt, ha átfogóbban is gondolkodunk. Az alopecia areata olyan típusú hajvesztés, mely során a hajszálak nem diffúzan hullanak ki, hanem meghatározott, jól körülhatárolható foltokban. Ezeken a területeken a hajszálak letöredeznek, elvékonyodnak, nagyon gyengék. A diagnózis felállítása bőrgyógyász szakorvos feladata. A kezelés során egyes esetekben szükség lehet pszichiáter bevonására is, amennyiben a háttérben „kényszeres hajtépkedés”, orvosi kifejezéssel trichitillomania áll. Ez utóbbi leginkább a pubertás korban lévő fiatalokat érinti. Az alopecia areata a góckutatás gyakori okát képezi, ám csak ritkán találhatunk a háttérben megbúvó valódi krónikus fertőzőforrást.
A legalább 6 héten keresztül fennálló, a hét több napján jelentkező
csalánkiütés (krónikus urtikária) illetve a főleg gyermekkorban jelentkező úgynevezett atópiás dermatitisz szintén gócos megbetegedés tünetei lehetnek. A pikkelysömör (pszoriázis) a népesség 1-3 %-át érinti világszerte, tünete a talpakon, a tenyereken, a könyökön, a térden, a hajas fejbőrön illetve egyéb területeken megjelenő durva tapintatú, fehéren hámló több centiméter nagyságú, nem fertőző bőrelváltozás. Egyes tanulmányok egyértelmű összefüggést mutattak ki a góc eltávolítása és a fenti bőrgyógyászati tünetek javulása között. Így góckutatás az előbb felsorolt diagnózisok esetén mindenképpen megfontolandó.

További gyakori góctünetek

Sokan nem is gondolnák, de összefüggés lehet egyes vesebetegségek illetve a krónikus mandulagyulladás között is. Évente többször jelentkező, visszatérő fájdalmas mandulagyulladás esetén a már gyógyult állapotban lévő manduláinkból úgynevezett Streptococcus csoportba tartozó baktérium szabadulhat ki, mely a véráramba jutva elérheti a vesék területét, ott súlyos megbetegedést okozva (posztstreptococcalis glomerulonefritisz-PSGN). A PSGN napjainkban ritka kórkép, főleg gyermekeinket érintheti, legjellemzőbb tünetei a veseműködés beszűkülése, magasvérnyomás, vizenyősség, vérvizelés. Kezelése antibiotikummal történik, mandulaműtét szükségességét fül-orr-gégész szakorvos dönti el. A fent részletezett kórképek mellett előfordulhatnak olyan panaszok, melyeknek hátterében góc bújhat meg. Érdemes góckutatást csinálni ismeretlen eredetű izületi gyulladás, krónikus vastagbél-gyulladás, ismeretlen eredetű szemgyulladások (ínhártyagyulladás, kötőhártyagyulladás), különböző szervek, szervrendszerek hosszú ideje tartó, ismeretlen eredetű megbetegedései, fáradékonyság, illetve ismeretlen eredetű hőemelkedés vagy láz esetén.

Mik az általános gócvizsgálat részei, mely szakrendelést érdemes felkeresnem?

Amennyiben az aktuális panasz miatt felkeresett kezelőorvos úgy ítéli meg, hogy a tünetek hátterében egyéb eltérés nem diagnosztizálható, illetve felmerül elsődleges gyulladás, góc szerepe, úgy javaslatot fog tenni különböző szakrendelők felkeresése céljából. A fogászati vizsgálat mindenképpen szükséges, amennyiben a fogorvos indokoltnak tartja, panoráma röntgen elkészítését kezdeményezheti, mely során kizárhat esetleges orális gyulladást, mint gócot. A fül-orr-gégészeti szakrendelőben egy általános vizsgálat részeként (fül, torok, orrüreg, gége) ellenőrzik elsősorban a mandulák, illetve középfül állapotát, az orvos irányított kérdései során feltérképezi a páciens az orrmelléküreg-gyulladásra utaló panaszait vagy annak hiányát. Fül-orr-gégészeti gyakorlatban leggyakrabban a „gócos mandulákkal” találkozhatunk, melynek eltávolításának mérlegelése szakorvosi feladat. A mandulák aktuális státuszán kívül figyelembe kell venni a korábbi mandulagyulladások számát, súlyosságát, a torokváladék mikrobiológiai elemzésének eredményét. Ezeken felül a kezelőorvos laborvizsgálatot is kezdeményezhet a téma precízebb körüljárása céljából. A fenti vizsgálatok eredménytelensége esetén a továbbiakban góckutatás részét képezheti a hasi ultrahang, nőgyógyászati/urológiai kivizsgálás is.

A góckérdés tekintetében továbbra sincs maximális egyetértés az aktívan praktizáló orvosok között. Ám bizonyos fenti megbetegedések esetén mindenképpen tanácsos lehet a háttérben megbúvó egyéb okok kizárása, így ezekben az esetekben javasolt a góckutatás. Sajnos viszont az, hogy valóban a gócnak ítélt eltérés okozta-e a másodlagos gyulladást csak akkor bizonyosodik be, amennyiben annak a sebészi megoldása pl. egy foghúzás vagy mandulaműtét által megtörtént.

Forrás:
  1. Dr. Horváth O., Dr. Kállay K., Dr. Kriván G., A góckérdés napjainkban, Gyermekgyógyászati továbbképző szemle
  2. Miller WD. The human mouth asa focus of infection. The Lancet. Volume 138, Issue 3546, Pages 340 – 342, 15 August 1891

Iratkozz fel hírlevelünkre!
Értesülj akcióinkról első kézből!